társasági vagy magányos?

Sokat gondolkozom mostanság azon, hogy én társasági, vagy magányos ember vagyok??? Társaságinak hiszem magam azért, mert meghalnék egyedül, mindig szükségem van arra, hogy támogassanak, hogy bíztassanak, tanácsokat adjanak, egyedül semmihez sem tudnék kezdeni magammal. Alapvetően szeretem, ha zsongnak körülöttem, nem feltétlenül miattam, csak úgy megy a nyüzsgés. És ezekután miért tartom magányosnak is magam? Mert nagyon sokszor zuhanok magamba, mióta anyukám elutazott. Úgy érzem, már végképp senki, SENKI nem ért meg, és mindenki elhagy, elpártol mellőlem. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, tavasz van, és beköszönt a szerelem. Őszintén remélem, hogy engem még nem sodort magával ez a hullám, bár nincs mibe kapaszkodnom ellene. Csakhogy gát állja utamat, amit én nem tudok lebontani. Mindegy is.

Hétvégére úgyterveztem, Bertával újra kicsapunk a hámból, megünnepelve, hogy egy éve voltam először részeg. Jó kis munkásvodka..:D De Berta Vikivel megy ad-ra pénteken, nem hiszem, hogy lesz ereje hozzám szombatra. Végképp lemondhatok arról, hogy lássam Ő-t. Jó ideig...

"Egyetlen egy pillanat az, amit örökké őrizni fogok, mégpedig a legelső csókod.."